A BELGA JUHÁSZKUTYA

 

 

 A Belga juhászkutyák nagyon jó családi kutyák és fáradhatatlan szabadidőpartnerek. Okosak, szorgalmasak, könnyen irányíthatók, gyerekszeretők, éberek és sokféle kiképzésre alkalmasak. A malinois az őrző-védő sport szerelmeseinek kedvelt kutyája, és egyre gyakrabban használják a rendőrségnél és a vámnál is. A tisztán munkavonalú tenyészetekből származó kutyák mindazonáltal nem ajánlhatók családi kedvencnek. A nagyon érzékeny belgákat finom érzékkel, szerető következetességgel és keménység nélkül kell nevelni, ezért a tapasztalatlan kutyatartóknak csak feltételesen ajánlhatók. A lakenois kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, mint rendkívül temperamentumos, mindig agilis rokonai. Ugyanakkor egyáltalán nem kevésbé tehetséges, de sajnos csak nagyon ritkán találkozni vele. A hosszúszőrűek rendszeres ápolást igényelnek.  Jó házőrzők, a hideg időjárást is jól bírják, de kenneltartásra nem alkalmasak, s ha képességeik teljes tárházát ki akarjuk használni, feltétlenül családtagként kell kezelnünk őket. Nem bírják a katonás kiképzést, de erre nincs is szükség, hiszen tényleg könnyen tanulnak. Egy kis játékkal, szeretettel csodákra képesek. Mozgásigényük hatalmas, így szinte nekik találták ki az agilityt, mely nemcsak a kutyának, de gazdájának is kitűnő szórakozást és mozgáslehetőséget nyújt, ráadásul ebben a sportágban csupán erőszakmentes kiképzési módszerekkel lehet eredményt elérni. Természeténél fogva nagyon jó mentő kutya. Jó hajlamuk van a sérültek megmentésére és a lavina áldozatainak kiszabaditására. A belga juhászkutya egészséges, hosszú életű fajtának nevezhető, nagy valószínűséggel nem lesznek az állatorvosi rendelő törzsvendégei.

 

Általában kétéves korukra válnak igazán felnőtté, addig különösen türelmes és szeretetteljes bánásmódra van szükségük. De a törődést és szeretetet kamatostul meghálálják, akár munka-, akár családi kutyaként; vagy éppen

mindkét szerepkörben.

 

   

 A belga 4 "változata":

 

Groenendael:             Tervueren:              Malinois:                 

      

Lakenois:

               

 

 A TERVUEREN:

 

Nevét egy Brüsszel környékén található helyről kapta. A fajtaképnek megfelelő tervueren színe inkább rozsdabarna, a fedőszőrzet és a pofa fekete. Színe lehet nagyon sötét is, de a tenyésztők szerint azok a kutyák, amelyekben sok a fekete nem igazán kivánatosak.

Magassága: kan:62 cm, szuka:58 cm, 2 cm-es eltérés lefelé, 4 cm-es eltérés felfelé elfogadott.

Feje:  nagyon markáns, túlzás nélkül hosszú. A pofa középhosszú és fokozatosan keskenyedő. A stop mérsékelt.

 Szemek: középnagyok, kissé mandula formájúak. Színe barna, lehetőleg sötétbarna.

 

Fülek:  középnagyok, magasan tűzöttek. feszesen felállók, méretük arányos a kutya méretével.

 

Harapás:  ollós. A harapófog harapás megengedett

 

Szőrzet :színe vörösesbarna fekete tűzéssel, az ún. charbonnage-zsal és sötét maszkkal. A mellkason és a lábujjakon fehér folt megengedett.